Nagy kihívások előtt áll Magyarország, hogyha szeretné teljesíteni a 2050-es klímacélokat, és ennek nagyon fontos része a stratégiai tervezés, valamint a megfelelő állami ösztönzők és támogatások rendszerének a kialakítása. Rengeteg feladat vár még megoldásra, de az energiaátmenet során a legnagyobb teher az energiaágazatra hárul majd, ahol óriási összegek beruházására lesz szükség a következő 30 évben a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez.

A cél a dekarbonizáció

A tavalyi év elején fogadta el a kormány a Nemzeti Energiastratégiát és kezdte meg a 2050-ig szóló Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiának a kidolgozását. A 2030-as és a 2050-es célokat a klíma védelméről szóló 2020. évi XLIV. törvény rögzíti, ebben található az is, hogy Magyarország az évszázad közepére klímasemleges országgá válna.

EZ EGY 95 SZÁZALÉKOS ÜHG-KIBOCSÁTÁSCSÖKKENÉST IMPLIKÁL MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA A KÖVETKEZŐ 30 ÉVBEN, AMI EGY JELENTŐS KIHÍVÁS.

A 2030-as klímacélok a jelenleg hatályos EU-s céloknak felelnek meg, ami 40 százalékos ÜHG-kibocsátáscsökkenést ír elő, minimum 21 százalékos megújuló arányt az árammixben, illetve az energiahatékonysággal kapcsolatban is megfogalmaz elvárásokat. Itt azonban folyamatban van egy újratervezés, mivel az uniós elvárások várhatóan szigorodni fognak a közeljövőben (40 százalékos károsanyag-kibocsátás csökkentés helyett legalább 55 százalékos cél, és magasabb megújuló arány várható).

A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia keretében az ITM több 2050-es dekarbonizációs forgatókönyvet is megvizsgált modellezési eljárások keretében, melyek az alábbiak:

• Ölbe-Tett-Kéz (ÖTK): minden aktuális ágazati szakpolitikai stratégia és intézkedés érvényben marad. Ebben az esetben természetesen nem csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás, és 60 millió tonna körül maradna 2050-ben is.
• Korai Cselekvés (KCs): magasabb ambíciószint 2030-ra, majd lineáris kibocsátás-csökkentés 2050-ig; a korai lépéselőny lehetőségeinek kiaknázása. Itt az az alapvető ötlet, hogy költséghatékonyság szempontjából ugyan még érdemes lenne várni, de a korai megvalósítás társadalmi hasznai is hamarabb jelentkeznének.
• Halasztott Cselekvés (HCs): lassabb ütemű kibocsátás-csökkentés az energiaágazatban 2045-ig. Ezt alapvetően a költséghatékonyság indokolná, hiszen idővel olcsóbbá és jobban ismertté válnának egyes technológiák.

Az ITM számításai szerint a Korai Cselekvés forgatókönyv hozná a legmagasabb nettó társadalmi hasznot - fűzte hozzá Kaderják Péter.

Az energiaágazatra hárul a nagy teher

A legnagyobb mértékben az energiaágazat károsanyag-kibocsátását kellene csökkenteni a következő 30 évben, amely 2018-ban még 46 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő károsanyagot bocsátott ki. Ez a teljes hazai kibocsátásnak mintegy 75 százaléka volt.

EZ AZT JELENTI, HOGY AZ ENERGIAÁTMENET SORÁN A LEGNAGYOBB TEHER AZ ENERGIAÁGAZATRA HÁRUL MAJD, ÉS ENNEK A BERUHÁZÁSI KÖLTSÉGEI IS IGEN MAGASAK LESZNEK. EZ AZ ITM BECSLÉSEI SZERINT TÖBB MINT 22 EZER MILLIÁRD FORINT LEHET.

Viszonyításképpen, a teljes nemzetgazdasági szinten mintegy 24 ezer milliárd forintos költséggel lehet számolni a klímacélok elérése kapcsán. Magyarán az energetikai szektorra hárul a költségek döntő többsége, több mint 90 százaléka.

Ha a Korai Cselekvés forgatókönyvnek megfelelően cselekszünk, akkor a végső energiafelhasználás tüzelőanyag-összetételének egy jelentős részét 2050-ben már a villamosenergia fogja adni, ami nagy részben kiváltaná a földgázt. Emellett az energiafelhasználás csökkentése is szükséges az energiaátmenethez. Mindezek pedig hatványozottan igazak a háztartási szektorral kapcsolatban.

Az egyik legnagyobb kihívást az ipari szektor dekarbonizációja jelenti, ahol a károsanyag-kibocsátás csökkentése mellett fontos a gazdasági növekedés is. Itt fontos szerepet játszhat a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiája (CCUS), illetve a zöld hidrogén és az elektrifikáció is.

A közlekedési szektorban is nehezen csökkenthető az energiafelhasználás, ugyanakkor az energiamix drasztikus átalakulására lenne szükség. Itt a legfontosabb trend a benzines felhasználás kiváltása lehet elektromos autókkal, hidrogénhajtással és bioüzemanyagokkal.

A felhasználás mellett természetesen alaposan átalakulna a villamosenergia-termelés összetétele is a következő 30 évben, és 2050-ben már a megújuló energiák biztosítanák az áramtermelés egy jelentős részét, amit kiegészítene az atomenergia és a biomassza.

A zöldgazdasági fejlesztés során tehát összességében nagyon fontos lesz az elektrifikáció, az energiahatékonyság, a közlekedés zöldítése és a hőpiac átalakítása is. Emellett persze szerepet kap majd a hidrogén, az akkumulátoripar, a CCUS használata és a különféle digitalizációs megoldások is.

A források felhasználása

A dekarbonizáció megvalósítása szempontjából fontos, hogy az uniós források a megfelelő helyre kerüljenek, de emellett a magánszektornak is jelentős beruházásokat kell végrehajtania. Egyelőre még tervezés alatt áll, hogy pontosan mekkora összeg áll majd rendelkezésre az energetikai és klímapolitikai programok megvalósítására - mondta el Kaderják Péter. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a források egy jelentős része az EU Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszeréből származhat, a kvótaértékesítések bevételéből. Alábbi cikkeinkben már részletesebben is foglalkoztunk a szén-dioxid-kvóták működésével és helyzetével kapcsolatban:

• A KEHOP plusz keretében támogatnák a megújuló energiaforrásokat, a rugalmas szolgáltatás alapú energiarendszereket (pl. okos energiarendszer, energiatárolás, okos mérés), energiahatékonysági intézkedéseket (főként az energiahatékonysági kötelezettségek rendszeren keresztül) és a hidrogén ökoszisztéma létrehozását is többek között.
• A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) tervezése során két nagy program merült fel: az egyik a hálózatfejlesztéssel és a megújuló villamosenergia-termelés integrációjával kapcsolatos, míg a másik a lakossági napelemes rendszerek támogatásához kötődik, beleértve a fűtési rendszerek napelemes rendszerekkel kombinált elektrifikálását is. Ennek célja, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára is elérhetővé váljon a „háztáji energiatermelés” lehetősége.
• A harmadik nagy program a kvótaértékesítésből származó bevételek felhasználása. Ennek keretében a Modernizációs Alap, aminek a tervezése nem rég indult el, várhatóan támogatási forrást adna az energiaközösségek összesített energiafogyasztását részlegesen vagy teljesen kiváltó megújuló energia és energiahatékonysági beruházások támogatására, illetve a távhő-termelés területén a földgáz megújuló energiával történő kiváltására. A kvótapénzek egy részét pedig a kormány a Mátrai Erőmű átalakítására fordítaná.

Végül fontosnak nevezte Kaderják Péter az energetikai innovációs projektek támogatását is.

Címlapkép: MTI Fotó/Rosta Tibor

Forrás: MTI