Elszállt a szén-dioxid-kvóták ára - Kinek áll ez érdekében?
2021. 05. 17.

Egyre több ország fogalmaz meg komoly vállalásokat a klímasemlegesség eléréséhez, többek között a világ legnagyobb szennyezője, Kína, de az Egyesült Államok és az Európai Unió is rögzíti azt, hogy milyen céldátummal és milyen lépésekkel érné el a kitűzött célokat. A törekvések egyik legfontosabb eszköze a szén-dioxid-kvóták kereskedelme lehet, amiben az EU már évek óta élen jár, Kínában idén indult el a nemzeti kibocsátás-kereskedelem, és egyre több ország alakítana ki hasonló rendszert.

Azért is különösen izgalmas és aktuális a téma, mert az elmúlt hónapokban meredeken emelkedett a kvóták ára, ami több szektorban tevékenykedő vállalat működését drágítja meg, a költségek emelkedése pedig végső soron mindannyiunk életére hatással van. Cikksorozatban járjuk körbe, mit érdemes tudni a kibocsátáskereskedelemről.

A szén-dioxid-kvótákkal kapcsolatos cikksorozatunk első részében bemutatjuk az egyes nagyobb szennyezők által tett klímasemlegességi vállalásokat, illetve az EU Kibocsátás-Kereskedelmi rendszerének (EU ETS) alapvető működését. Ezt követően kitérünk más rendszerekre is, illetve a közöttük lévő eltérésekre. A várhatóan szigorodó Európai Uniós előírásokkal, és a meredeken emelkedő árakkal az alábbi cikkünkben foglalkoztunk:

A célok ismertek, de mi a helyzet az eszközökkel?

Az elmúlt hónapokban több ország is a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos bejelentést tett, számszerű célokat is megfogalmazva a következő évtizedekre. Ezek közül az alábbiak voltak a fontosabbak:

  • Kína még tavaly szeptemberben jelentette be, hogy 2060-ig elérné a klímasemlegességet. Ez azért is volt különösen fontos, mert az ország a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátója, a globális kibocsátás közel 30 százalékáért felelős. A közelebbi célok tekintetében a nem régen bemutatott 14. ötéves terv tervezete szerint Kína 2025-re 20 százalékra növelné a nem-fosszilis energiaforrások arányát az áramtermelési mixben a jelenlegi mintegy 16 százalékról, majd 2030-ra várhatóan ez az arány 25 százalékra nőne.
  • Az Egyesült Államok a tervek szerint már 2050-ig elérné a klímasemlegességet, amelynek részeként 2030-ra 50-52 százalékkal csökkentenék az üvegházgáz-hatású gázok kibocsátását a 2005-ös bázishoz képest (43 százalékkal 1990-hez viszonyítva), amit Joe Biden jelentett be egy nemrég megrendezett klímacsúcson. Ez majdnem a duplája az Obama-kormány által korábban a párizsi egyezmény keretében vállalt 2025-ös 26-28 százalékos célnak. Ennek elérését segítené a korábban bejelentett 2 ezermilliárd dolláros infrastrukturális tervezet is, amelynek fontos része a klímaváltozás elleni küzdelem. Többek között 500 ezer elektromosautó-töltőállomást építenének ki 2030-ig, míg az áramtermelés 2035-re már teljesen karbonsemlegessé válna.
  • Az Európai Unió szintén 2050-ig érné el a karbonsemlegességet, és ennek eléréséhez 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentenék a károsanyag-kibocsátást az 1990-es referenciaszinthez képest (51 százalékkal 2005-höz képest). Emellett az EU a következő évtizedben mintegy ezermilliárd eurót mozgósítana a dekarbonizáció jegyében, amely érintené a villamosenergia-termelést és a közlekedést is (pl. elektromos autók, hidrogénhajtás, akkumulátor-technológia). A tervek szerint a megújuló energiaforrások aránya 2030-ra elérné a 32 százalékot az áramtermelési mixben, sőt, ezt a számot fölfelé is módosíthatja az EU 38-40 százalékra a megemelt szén-dioxid-kibocsátási célokkal összhangban; jelenleg a megújulók aránya 20 százalék körüli.

A szén-dioxid-kibocsátás szintje az alábbi módon alakult és alakulhat várhatóan Kína, az Egyesült Államok, az EU és India esetében a Rhodium Group becslései szerint (milliárd tonnában):

kibocsátás1
Forrás: New York Times

ÉRDEMES AZÉRT MEGJEGYEZNI, HOGY EZEK ABSZOLÚT ÉRTÉKEK, ÉS EGY FŐRE LEVETÍTVE EGYÉBKÉNT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MESSZE A LEGNAGYOBB SZENNYEZŐ JELENLEG, MÍG KÍNA A MÁSODIK ÉS AZ EU ÁLL A DOBOGÓ LEGALSÓ FOKÁN.

A közép- és hosszú távú célok és vállalások tehát már nagy vonalakban ismertek, ugyanakkor relatíve keveset lehet hallani arról, hogy a célok elérését milyen ösztönzők segítenék. Nyilván ezek egy része környezetvédelmi beruházásokkal és állami támogatásokkal kapcsolatos, de a rendszer egy nagyon fontos pillére a szén-dioxid-kvóták kereskedelme, és ez különösen igaz az Európai Unióra.

Egységes európai kereskedelmi rendszer

Az Európai Uniós Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszert (EU ETS) még 2005-ben hozták létre a jogalkotók a klímaváltozás elleni küzdelem részeként, ez máig a világ legnagyobb ilyen jellegű platformja. Jelenleg minden EU-s tagállamra, illetve ezen felül Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára vonatkoznak az előírások.

A rendszer hatálya alá mintegy 10 ezer termelőegység tartozik, többek között az áram- és hőtermelők és számos feldolgozóipari szereplő (pl. olajfinomítók, acél- és cementgyártók, vegyipar). Emellett a szabályozás érvényes a légiközlekedésben részt vevő vállalatokra is. A szektorokra vonatkozó specifikus szabályok között azonban vannak eltérések. A mechanizmus célja, hogy arra ösztönözze a piaci szereplőket, hogy fokozatosan csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat az Európai Unió által meghatározott ütemtervvel összhangban. A Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszer által lefedett szektorok jelenleg az EU károsanyag-kibocsátásának mintegy 40 százalékáért felelnek.

JELENLEG AZ ÁRAMTERMELŐK, A FELDOLGOZÓ- ÉS LÉGIIPARI SZEREPLŐK ÁLTAL ÉVENTE MAXIMÁLISAN KIBOCSÁTHATÓ KÁROSANYAG MÉRTÉKÉT RENDSZERSZINTEN HATÁROZZA MEG A SZABÁLYOZÓ.

Ennek keretében pedig az érintettek hozzájuthatnak a számukra szükséges kvótamennyiséghez ingyenesen – bizonyos feltételek fennállása esetén -, megvásárolhatják őket aukciók keretében, illetve a másodlagos piacon is kereskedhetnek közvetlenül egymással. Minden egyes kvóta egy tonnának megfelelő szén-dioxid vagy azzal megfeleltethető mennyiségű egyéb üvegházgáz kibocsátására ad jogosultságot. A 2021-es évre az EU ETS mintegy 1,57 milliárd darab kvótát engedélyezett az áramtermelőknek és a feldolgozóiparnak, míg a légiipari szereplők 24,5 millió darabot kapnak, részben ingyenesen, részben pedig aukciós keretben.

Az EU ETS-t időrendileg egyébként több különböző fázisra lehet felosztani, amelyek más-más rövid távú célokat igyekeztek és igyekeznek megvalósítani, de általános tendenciaként figyelhető meg az, hogy a rendszer egyre tágabbá válik földrajzi értelemben, illetve a lefedett szektorok és károsanyagok tekintetében is. A Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszer lényege azonban az, hogy fokozatosan arra ösztönözze a piaci szereplőket, hogy csökkentsék a kibocsátásaikat vagy ha nem, akkor fizessenek érte, de ezt egyre drágábban tehessék meg.

ENNEK ÉRDEKÉBEN AZ ELÉRHETŐ KVÓTÁK ÖSSZMENNYISÉGE ÉVRŐL ÉVRE MEGHATÁROZOTT ÜTEMBEN CSÖKKEN.

A 2013-2020 közötti úgynevezett harmadik fázisban az elérhető kvótamennyiség évente 1,74 százalékkal csökkent, míg ez mostantól az úgynevezett negyedik fázisban, amely 2021-2030 között tart, 2,2 százalékra emelkedik. Ez azonban még fölfelé is módosulhat, hiszen ahogyan már említettük korábban, az Európai Tanács a korábbi 40 százalékról legalább 55 százalékra emelné meg a 2030-as uniós klímacélt, ez pedig a kvótamennyiség további, még nagyobb arányú csökkenésével járhat.

kibocsátás2
Forrás: EU ETS Handbook

Érdemes még megemlíteni, hogy az áramtermelők már 2013 óta nem részesülhetnek ingyenes kvótákban, vagyis azokat aukció keretében kell megvásárolniuk. Ez alól mindössze néhány tagállam kapott részleges mentességet: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország és Románia, amelyek 2013-2020 között ingyenesen is adhattak megadott mennyiségű kvótát a piaci szereplőknek, de egyre csökkenő mértékben, és cserében modernizációs befektetéseket is vállalniuk kellett. A 2021-2030 közötti negyedik fázisban pedig már csak Magyarország, Bulgária és Románia élt ezzel a lehetőséggel hasonló feltételek mellett.

Az alábbi grafikonon a szén-dioxid-kvóta árának alakulása látható, jól látható, hogy a másodlagos piaci árak folyamatosan emelkednek, hiszen az EU vállalásai is egyre szigorodnak, illetve a koronavírus-járvány enyhülésével egyre növekszik a gazdasági aktivitás szintje, ami több emisszióval jár.

Globális szinten azért még messze az egység

Látható tehát, hogy az Európai Uniós Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszer egységes és szofisztikált keretet biztosít a szereplőknek a szén-dioxid-kvóták kereskedelméhez, miközben arra ösztönzi őket, hogy folyamatosan csökkentsék a károsanyag-kibocsátásaikat.

GLOBÁLIS SZEMPONTBÓL AZONBAN MÁR NEM ENNYIRE KEDVEZŐ A HELYZET, BÁR EGYRE TÖBB ORSZÁGBAN FIGYELHETŐ MEG EZZEL KAPCSOLATOS TÖREKVÉS.

Az EU ETS rendszerén kívül, amely 31 országban működik (EU tagállamok, Liechtenstein, Norvégia és Izland), létezik még kibocsátás-kereskedelmi rendszer Új-Zélandon, Észak-Amerika egyes részein – de nem egységes keretben -, illetve Kínában idén indult el a nemzeti szintű kereskedelem. Abban azonban az egyes régiók között is eltérések vannak, hogy milyen szektorok tartoznak a kvótakereskedelem hatálya alá, illetve az sem egységes, hogy mennyi a kvóták összmennyisége és elosztása.

Attól függetlenül egyébként, hogy az Egyesült Államokban nincs jelenleg egységes nemzeti kibocsátás-kereskedelem, néhány szövetségi állam aktív szerepet vállal ezen a piacon. Ide tartozik például Kalifornia is, amely az EU ETS után a második legnagyobb ilyen rendszert működteti (ha a frissen indult kínai ETS-t még nem vesszük figyelembe).

Az, hogy egyébként mennyire szerteágazó és töredezett a jelenlegi szén-dioxid-kvóta kereskedelem globálisan, az jól látható az alábbi ábrából, amely azt mutatja, hogy az egyes városok, régiók, országok vagy társulások jelenlegi programjai milyen területeket fednek le, és a károsanyag-kibocsátások mekkora hányadát foglalják magukban:

Forrás: ICAP - Emission Trading Worldwide (Status Report 2021)

És akkor természetesen még abban is vannak eltérések, hogy egy-egy szektor vállalatai mikor milyen mérettől tartoznak a rendszer hatálya alá, és az sem egységes, hogy milyen károsanyagokra és folyamatokra vonatkoznak az előírások.

Címlapkép: Wolfgang Kaehler/LightRocket via Getty Images

Forrás: www.portfolio.hu